2015. aug. 15.

A Banánom

Nincs ezen semmi szépíteni való, vagy magyarázni való. Ez egy szimpla egyszerű banán. Annyi különlegessége van csupán, hogy hirtelen támadt ötletből modelleztem 3DS MAX-ban. A textúrázás még nem nagyon megy, és igazából semmi hátteret nem raktam be neki, de ha majd lesz akkor felrakom szépen Devire is. :3 Miért rakom én ezt ki? Hát nem tudom, talán csak szórakozott vagyok. :D Amúgy látványtervezést "tanulok" magamtól illetve egy barátom segítségével, majd arról is fogok kirakni képeket.

DE NEM MA... "Vin Diesel"

2015. aug. 13.

Sorozat nézősdi: A törvény nevében / True Detective

Eddig négy részt láttam belőle, ez alapján szeretnék írni róla egy kis kritikát, hátha valaki kedvet kap hozzá.

Amit elsőre az ember észre vesz az-az, hogy nagyon vontatott, de később rájöttem miért. Egyetlen egy üggyel foglalkoznak több epizódon keresztül, és így már érthető ez a csiga tempó. Egyáltalán nem zavaró, mert ad egy alap hangulatot az egésznek, amit persze csak akkor érthet meg az ember ha már megnézett pár részt. A történetet a két nyomozó külön külön meséli el évekkel később két másik nyomozónak, akik egy hasonló ügybe botlottak. Az egész attól érdekes, hogy azt a férfit elkapták már, akkor vajon ki lépett a nyomdokaiba?


Az első évadban a két főszereplő együtt nyomoznak egy rituális gyilkosságon.
Rust Cohle (Matthew McConaughey) nagyon szubjektív módon látja az emberi életet, és ennek hangot ad többször is. Ami, megjegyzem nagyon megfogott. Érdekes látni, hogy vannak olyan személyek a világon akik így látják a többi embert, és most konkrétan az íróra gondolok. Minden ember úgy gondolja, hogy ő valamilyen céllal van a világon vagy, hogy ő "valaki" és számít bármit is. De ez nem így van, persze jobb azzal a tudattal élni hogy vagyunk valakik mint azzal, hogy semmit sem érünk, de a tényeken nem változtat. Ezen már én is elgondolkoztam párszor. Tulajdonképpen az univerzum nagyságához mérten semmit sem számítunk, és ha az egész emberiség kipusztulna, az sem számítana semmit. Minden apró dolog csak itt ebben az időben, ezen a bolygón, nekünk számít. A múlt, a jelen és a jövő. Semmi sem foglalkozik ezekkel tudatosan, csak az emberek. Ehhez még hozzá tenném a jó és a rossz fogalmát. A világűrben ilyen sem létezik, ez is csak egy emberi találmány. Az idő is... Jó, befejeztem! :D Vannak még érdekes gondolatmenetei, de most nem mennék bele részletesen. Hajlamos a depresszív és pesszimista viselkedésre, de a történet során megismerjük múltját, ami rávilágít mindennek az okára.

Persze nem csak erről szól, kollégája Martin Hart (Woody Harrelson) teljesen eltérő ember, akcentussal beszél, istenhívő amit Rust-ról egyáltalán nem lehet elmondani. Sokkal többet nem tudok róla mondani, nekem kicsit olyan jellemtelen, és mindig a saját érdekeit nézi. Nyomozásuk közben sok feszültség van köztük, többek közt az eltérő jellemük, és Martin házassága miatt is. A nyomozás egy erős szálat követ, lépésről lépésre haladnak a gyanúsított felé, közben bele keverednek egy drog üzletbe is.

Így elsőre csak ajánlani tudom azoknak akiket nem zavar a lassú tempó, és szeretik a bűnügyi sorozatokat. Egy rész olyan 55-60 perces, szóval egyáltalán nem rövidek. Van magyar szinkronnal is akinek esetleg problémái lennének az angollal. :)

2015. aug. 12.

Egészségügyi útmutató 2

Folytatás

Szóval ott tartottam hogy CT. Az egy nagyon érdekes dolog. Mármint nem maga a szerkezet, hanem a használata közbeni érzés.
Egy tűt raktak a karomba és mondta a nővér vagy orvos(nem tudom), hogy melegséget érezhetek és fémes ízt a számban. Ez így is volt. Elöntött a forróság és én inkább a fogaimban éreztem ezt a fémességet. Nagyon fura volt.
Aztán jöttek az eredmények, reménykedtem a legjobbakban. A kedves mentős srác arcán már látszott hogy hát ez nem lesz a legjobb. Mindkét tüdőmben egy közepes átmérőjű trombus volt. Gondolom senkinek sem kell elmondanom mennyire örültem akkor. Oda fele úton és vissza fele úton is kaptam oxigént, de igazából nem használt semmit, ugyan úgy nem kaptam levegőt.


Vissza érve a kórházba, már nem abba a kis szobába vittek vissza hanem egyenesen az intenzívre toltak fel. Lefeküdtem az ágyra majd elkezdtek sürgölődni körülöttem. Bekötöttem egy infúziót, jött a hasba szuri vérhígító formájában. Az ügyeletes orvos adatott nekem valamit amitől megint kezdtem ájulás közeli állapotba kerülni, majd mikor mondtam, hogy megint tompul minden egy másik szerrel gyorsan rendbe hozták a vérnyomásom. Ekkor vettek vért másodjára ha jól emlékszem.Tudni kell rólam, hogy egy ügyetlen nővér képtelen megtalálni a vénámat ezért az intenzíven töltött két hetem ilyen szempontból egy szenvedés volt. Állandóan össze szurkáltak, teli voltam lila foltokkal meg tapaszokkal. De a legdurvább az első napon volt.
Rögtön ez után mikor már úgymond "stabilnak" minősültem, bejelentették hogy hát katéterezni kéne. Nos, akkor addig a percig nem rettegtem, hogy meghalok vagy ilyesmi, de akkor komolyan halál félelem jött rám. Ugyan ekkor az egyik ügyetlenebbik nővér már a bal felkaromból akart vért venni.Hát nem sikerült... Pedig még direkt mondtam is neki hogy csak akkor szúrjon ha biztos a dolgában... Szétdurrantotta az eret a karomban, ami utána hetekig tartott míg felszívódott. A kép egy pár nap után készült miután leszedtem róla tapaszt.


Ott tartózkodásom ideje alatt történtek érdekes dolgok. Kavarás a főnövér és a fő orvos között, egy különös álom, ketten meghaltak a velem szemben lévő ágyon és a nővérek nem tettek semmit, behoztak egy bácsit szintén tüdőembóliával. De kifejtek mindent kicsit részletesebben is.

Kezdjük sorban az elsővel. Az intenzív osztályon volt egy Anna néni nevű hölgy. Azért mondom így mert mindenki csak így szólította. Közvetlenül az ő ágya mellett volt egy aprócska szoba, aminek az ablaka az ő ágyára nézett. Szóval Anna néni mesélte nekem, miután kikerültem az intenzívről hogy látta a főorvost és a főnövért egymás szájában elmerülni a kis ablakon keresztül. Sajnáltam a nénit, mert nem elég, hogy ketten meghaltak mellette még ezt is látni a kellett. Amúgy amikor az egyik beteg meghalt még sokáig nem vitték el, hanem vizsgálgatták a fiatal orvos tanoncok. Akkor a néni inkább megpróbált elvonulni mert rossz érzése volt.

Aztán az álom. Hát, hogy is mondjam, nem akarom, hogy az higgye rólam bárki is, hogy engem érdekelnek az ilyen ezoterikus bullshitek, de velem azért történtek érdekes dolgok életemben és ez is közéjük tartozik. Foglalkoztam cigány-kártyával egy ideig. Igen, most ellent mondok magamnak, de igazság szerint mondjuk inkább azt hogy nem hiszek el minden maszlagot.
A cigány kártya úgy jön az álmomhoz, hogy amikor bekerültem az intenzívre, az első 1-2 éjjel kétszer is kifordult előttem a halálkártya álmomban. Kicsit be is paráztam, hogy velem fog történni valami de nyilván nem így lett. Az első halál után, aki egy nő volt már tudtam, hogy nem rólam van szó és meg is jegyeztem magamban, hogy lesz még egy ember. Nem sokkal később ez után hoztak be egy 40 év körüli férfit, aki rendíthetetlenül hívogatta Enikőt, aki feltételezhetőleg az egyik lánya volt. Neki amúgy a mája zuhant össze valamilyen örökletes betegség miatt, de állítólag az alkoholt is szerette. Amit kicsit durvának találtam, hogy amikor meghalt a felesége és a lányai bejöttek "elbúcsúzni" tőle ami abból állt, hogy a nő mindenféle hülyeséget hordott össze. Kicsit olyan volt mint valami ceremónia, és szeretet igazából nem is lett volna mögötte.

Most pedig röviden a nővérkékről. Igazából először nekem nagyon furcsa volt, hogy velem szembeni nőnek egyre jobban csökkent a pulzusa ők mégis vidáman nevetgéltek a pultnál. Még szóltam is nekik, de akkor az egyik nővérnek elszomorodott az arca és legyintett. akkor már tudtam hogy valószínűleg a nőnek már úgy is mindegy volt, nem lehetett volna megmenteni és igazából nem is lett volna értelme próbálkozni. Sajnos a belgyógyászati résznek ez az egyetlen intenzíves szobája volt és az is korlátozott ágyszámmal.
Végül a bácsi, vele kapcsolatban nem tudok olyan különleges dolgokat felsorakoztatni, csupán azt volt számomra kicsit furcsább, hogy utánam hozták be 1-2 nappal de ő előbb felállhatott mint én.

Folyt. köv.

2015. aug. 10.

Egészségügyi útmutató

Ahogy kezdődött

Első bejegyzésemben szeretnék elmesélni egy történetet.

Örökletes betegségem van, ami nem más mint az úgy nevezett prothrombin génmutáció. A sztori végén ki is fejtem mit takar ez.

Miért akarok én erről most írni? Nagyon egyszerű az ok. Szeretném ha tudnátok hogy nem csak 30 felet lehet trombózisban meghalni.


Tavaly nyáron, még 2014-ben úgy Június vége felé történt meg velem, akkor 23 éves voltam. Meleg nyári nap, tikkasztó hőség... Mentem ki a konyhába hogy melegítek magamnak egy kis levest, amikor hirtelen elkezdtem fulladni, a lélegzetem a felénél elakadt és a pulzusom felszökött 130-140 körüli értékre, még ültemben is. Nem ijedtem meg ami azt illeti, de tudtam hogy gond van, szóltam anyukámnak hogy hívjon mentőt mert ez most komolyan nem vicc. Valahogy sejtettem hogy tüdőembóliám van.

Persze mentő helyett az ügyelet jött ki és megnézték, hogy nem szimulálok-e.

"Hát nem tudjuk mitől van 130-as pulzusa szóval ebből kórház lesz." Valahogy így hangzott a megállapítás, hogy igazából fingjuk sincs róla mi bajom lehet. A mentő kb. 15-20 perc alatt itt volt, nem mondom, hogy szerencsére. A mentősök arcára egyszerűen rá volt írva, hogy nem veszik komolyan a dolgot. Egyedül másztam le a harmadik emeletről, segítség nélkül holott ilyen eseteknél nem szabad mozogni mert a trombus elindulhat a véráramban és megállhat a szívben vagy az agyban, de akár fulladáshoz is vezethet ha fő artériában áll meg. Oda fele úton kikérdeztek alapvető dolgokról, amit utána még vagy 10-en külön megkérdeztek szóról szóra.

A kórházban egy egyszerű beteg szobába kerültem. Mielőtt kijöttek volna hozzám az orvosok még elidőztem ott egy órát kb. Mászkáltam meg feltettem tölteni a telefonom ami azért volt rossz mert a másik oldalon volt fél méterre az ágyamtól, de az is komolyan elfárasztott és alig kaptam levegőt. Aztán elkellet mennem wc-re. Nem akartam ráülni szóval guggoltam. Mikor kijöttem elkezdtem tompán hallani mindent és a saját hangom olyan volt mintha robot hangon beszélnék. A kép színes kockák formájában tűnt el a szemem elől. Agyilag teljesen rendben éreztem magam, azonban annyira le esett a vérnyomásom, hogy majdnem elájultam.
Mikor végre megjött az ügyeletes orvos, megint végigmentünk a kérdéseken, vettek vért a csuklómból majd eltűnt mindenki. Visszatértjükkor azzal az örömhírrel fogadtak, hogy embóliára gyanakodnak és hogy mindjárt visznek CT-re.
Innen már tolókocsival vittek le egy mentőhöz ami még a régi fehér autó és hát eléggé tré volt mit ne mondjak. Egy fiatalabb srác volt az egyik mentős, nagyon rendes volt és tök jól elbeszélgettünk, mesélt nekem egy hasonló estről amikor egy bácsihoz mentek ki, sajnos ő nem volt olyan szerencsés mint én.

Folyt köv.

Bemutatkozás


Sziasztok!


Ezennel megnyitom a saját blogomat amit megjegyzem Facebook-on kezdtem el csinálni.


Röviden leírom hogy miről is szól ez a blog:
Nos hát rólam, persze nem egoista elvonatkoztatásban hanem olyan szemszögből, hogy mi az ami foglalkoztat, miket próbálok ki, mit játszom számítógépen, miről mi a véleményem, mit rajzoltam, vagy éppenséggel, hogy mit modelleztem 3DS Maxban.

Elég sok minden érdekel és megvan a saját véleményem mindenről. Szeretek ezeken elgondolkozni és most szeretnék ilyen szempontból megnyílni, megosztani a nézeteimet olyan emberekkel akiket érdekel vagy szeretnének hozzá tenni valamit. :)
A facebook oldalamat pedig itt találjátok:
https://www.facebook.com/sziszadolgok