2015. aug. 12.

Egészségügyi útmutató 2

Folytatás

Szóval ott tartottam hogy CT. Az egy nagyon érdekes dolog. Mármint nem maga a szerkezet, hanem a használata közbeni érzés.
Egy tűt raktak a karomba és mondta a nővér vagy orvos(nem tudom), hogy melegséget érezhetek és fémes ízt a számban. Ez így is volt. Elöntött a forróság és én inkább a fogaimban éreztem ezt a fémességet. Nagyon fura volt.
Aztán jöttek az eredmények, reménykedtem a legjobbakban. A kedves mentős srác arcán már látszott hogy hát ez nem lesz a legjobb. Mindkét tüdőmben egy közepes átmérőjű trombus volt. Gondolom senkinek sem kell elmondanom mennyire örültem akkor. Oda fele úton és vissza fele úton is kaptam oxigént, de igazából nem használt semmit, ugyan úgy nem kaptam levegőt.


Vissza érve a kórházba, már nem abba a kis szobába vittek vissza hanem egyenesen az intenzívre toltak fel. Lefeküdtem az ágyra majd elkezdtek sürgölődni körülöttem. Bekötöttem egy infúziót, jött a hasba szuri vérhígító formájában. Az ügyeletes orvos adatott nekem valamit amitől megint kezdtem ájulás közeli állapotba kerülni, majd mikor mondtam, hogy megint tompul minden egy másik szerrel gyorsan rendbe hozták a vérnyomásom. Ekkor vettek vért másodjára ha jól emlékszem.Tudni kell rólam, hogy egy ügyetlen nővér képtelen megtalálni a vénámat ezért az intenzíven töltött két hetem ilyen szempontból egy szenvedés volt. Állandóan össze szurkáltak, teli voltam lila foltokkal meg tapaszokkal. De a legdurvább az első napon volt.
Rögtön ez után mikor már úgymond "stabilnak" minősültem, bejelentették hogy hát katéterezni kéne. Nos, akkor addig a percig nem rettegtem, hogy meghalok vagy ilyesmi, de akkor komolyan halál félelem jött rám. Ugyan ekkor az egyik ügyetlenebbik nővér már a bal felkaromból akart vért venni.Hát nem sikerült... Pedig még direkt mondtam is neki hogy csak akkor szúrjon ha biztos a dolgában... Szétdurrantotta az eret a karomban, ami utána hetekig tartott míg felszívódott. A kép egy pár nap után készült miután leszedtem róla tapaszt.


Ott tartózkodásom ideje alatt történtek érdekes dolgok. Kavarás a főnövér és a fő orvos között, egy különös álom, ketten meghaltak a velem szemben lévő ágyon és a nővérek nem tettek semmit, behoztak egy bácsit szintén tüdőembóliával. De kifejtek mindent kicsit részletesebben is.

Kezdjük sorban az elsővel. Az intenzív osztályon volt egy Anna néni nevű hölgy. Azért mondom így mert mindenki csak így szólította. Közvetlenül az ő ágya mellett volt egy aprócska szoba, aminek az ablaka az ő ágyára nézett. Szóval Anna néni mesélte nekem, miután kikerültem az intenzívről hogy látta a főorvost és a főnövért egymás szájában elmerülni a kis ablakon keresztül. Sajnáltam a nénit, mert nem elég, hogy ketten meghaltak mellette még ezt is látni a kellett. Amúgy amikor az egyik beteg meghalt még sokáig nem vitték el, hanem vizsgálgatták a fiatal orvos tanoncok. Akkor a néni inkább megpróbált elvonulni mert rossz érzése volt.

Aztán az álom. Hát, hogy is mondjam, nem akarom, hogy az higgye rólam bárki is, hogy engem érdekelnek az ilyen ezoterikus bullshitek, de velem azért történtek érdekes dolgok életemben és ez is közéjük tartozik. Foglalkoztam cigány-kártyával egy ideig. Igen, most ellent mondok magamnak, de igazság szerint mondjuk inkább azt hogy nem hiszek el minden maszlagot.
A cigány kártya úgy jön az álmomhoz, hogy amikor bekerültem az intenzívre, az első 1-2 éjjel kétszer is kifordult előttem a halálkártya álmomban. Kicsit be is paráztam, hogy velem fog történni valami de nyilván nem így lett. Az első halál után, aki egy nő volt már tudtam, hogy nem rólam van szó és meg is jegyeztem magamban, hogy lesz még egy ember. Nem sokkal később ez után hoztak be egy 40 év körüli férfit, aki rendíthetetlenül hívogatta Enikőt, aki feltételezhetőleg az egyik lánya volt. Neki amúgy a mája zuhant össze valamilyen örökletes betegség miatt, de állítólag az alkoholt is szerette. Amit kicsit durvának találtam, hogy amikor meghalt a felesége és a lányai bejöttek "elbúcsúzni" tőle ami abból állt, hogy a nő mindenféle hülyeséget hordott össze. Kicsit olyan volt mint valami ceremónia, és szeretet igazából nem is lett volna mögötte.

Most pedig röviden a nővérkékről. Igazából először nekem nagyon furcsa volt, hogy velem szembeni nőnek egyre jobban csökkent a pulzusa ők mégis vidáman nevetgéltek a pultnál. Még szóltam is nekik, de akkor az egyik nővérnek elszomorodott az arca és legyintett. akkor már tudtam hogy valószínűleg a nőnek már úgy is mindegy volt, nem lehetett volna megmenteni és igazából nem is lett volna értelme próbálkozni. Sajnos a belgyógyászati résznek ez az egyetlen intenzíves szobája volt és az is korlátozott ágyszámmal.
Végül a bácsi, vele kapcsolatban nem tudok olyan különleges dolgokat felsorakoztatni, csupán azt volt számomra kicsit furcsább, hogy utánam hozták be 1-2 nappal de ő előbb felállhatott mint én.

Folyt. köv.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése