2015. dec. 11.

Gyors könyvajánló: A vaják

Üdv o/

Viszonylag ritkán olvasok könyvet, mert általában el szoktam foglalni magam mással, de ezt muszáj bemutatnom röviden mert NAGYON JÓ!

Mellőzve mindenféle elfogultságot, szeretem a Witcher játékokat (majd akarok azokról is írni miután kijátszottam a 3. részt is), de azért kritizálni tudnám őket. A könyvsorozatot ellenben nem tudnám, mert annyira összeszedet és lebilincselő az egész. Ha egyszer belefogsz alig tudod majd letenni, mert alig várod, hogy kiderüljön hogy "mi lesz ez után?".

A "sötét" középkorban játszódó dark fantasy könyv Geraltról szól, a fehér hajú vajákról, aki szakmáját tekintve egy ölésre kiképzett mutáns szörnyvadász. Szabad idejében szívesen iszogat barátjával Kökörcsinnel, társalog lovával Keszeggel, aki ugyan gyakran cserélődik, de neve megmarad. Mint minden normális férfi, ő is szereti a nőket, sosem tagadna meg egy kis huncutkodás a kiéhezett fehér néptől, főleg ha azok varázslónők. Gyerektartás miatt pedig nem kell aggódnia, hisz a vajákok a mutációk következtében mind sterilek.

Főhősünk semmit sem szeretne jobban mint hogy békén hagyják, és nyugiban végezhetné a munkáját. Szegénynek sajnos nem nagyon sikerül, lépten-nyomon szembesülni kell azzal, hogy az áhított semlegesség egy hiú ábránd csupán. Az emberek folyton-folyvást módot találnak rá hogy össze akasszák a bajszukat a törpékből, tündékből és egyéb szerzetekből álló más-fajúakkal, és bár Geralt akármennyire nem akar belefolyni a csetepatéba, valahogy mégis mindig rákényszerül. Ha ez még nem volna elég, egyesek eszközként tekintenek rá, aki csak egy érzéketlen hideg vérű gyilkos, és pénzért bárkit eltesz láb alól. Geralt csak önvédelemből öl, és ezt nem is felejti el megemlíteni.
Karaktere ugyan nem túl bőbeszédű, de ha módjában áll sosem mulasztja el a lehetősége a csípős megjegyzésekre. A marcona külső érző belsőt takar, de az idő megtanította rá, hogy jobb ha mindent megtart magának, így gyakran vívódik magában, hogy mégis mi lenne a helyes.

Nem egyszer kerül olyan helyzetbe amikor nincs jó döntés, csak a kisebbik rossz. Általában ennek az a vége, hogy Geralt kapja a nagyobbik pofont, ezzel kiérdemelve az olvasó tiszteletét. Persze az emberek nem is tudnak arról, hogy tulajdonképpen önfeláldozásának hála megmentette életüket. Mint ahogy a saját történelmünkben, úgy itt is, az emberek vallásos fanatizmusba menekülnek, és az ostobaság eget-verő mértékeket halad meg. Míg egyesek úgy tekintenek rá mint szükséges rosszra, mások egyenesen a pokolra kívánják, az ördögtől valónak tekintik. Ritkán akadnak olyanok, akik szívesen látják őt.

A szörnyek gyilkolása és környezetének problémái mellett Geraltra rátalál a szerelem is a maga keserű módján, háborúkat néz végig, küzd a kényelmesnek tűnő semlegesség megőrzése érdekében, és küzd a végzet ellen ami lépten-nyomon az útjába áll. Pedig a végzet olyan akár a kétélű kard, az egyik oldala önmagad, a másik pedig a... halál?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése